Egy csodás nyári napon, mikor minden terv szerint haladt a mezoszóma útra kelt. A világra volt kiváncsi, minden érdekelte őt, nem voltak soha barátai, magányosan élte életét.
Egyszer viszont, felfedezés közben találkozott egy nagy piros izével. Nem tudta, hogy mi az, így hát bátorságot vett, és megkérdezte. A válasz egyszerű volt. Csupán halkan egy szó hagyta el száját. Nukleid a nevem, mondja. Majd továbbá megkérdezte, hogy mi az életcélja. Bátortalanul, megszólal. Én az öröklődésben szeretnék szerepet játszani. A mezoszóma megszólal. Én majd segítek neked. Majd közösen folytatták tovább utjukat, megbeszélve az élet nehéz dolgait, a csalódásokat, és mindent ami őket érintette.
Út közben egy csomo lila kis pöttyel találkoztak. Érdekes, minden kis pötty egyforma, de mégis különböző volt. Riboszóma volt a nevük. Ők fehérjék szintézisével szerettek volna foglalkozni. Nehéz munka várt rájuk, de ők bátran beválallták, mivel szerették a munkát. Közösen folytatták útjukat. Majd egyszer, egy nagy nagy sárga tó állt előttük. Közösen beleugrottak, reménykedve minden jóba. Mikor benne landoltak, megszólalt, hogy ő a citoplazma. Egyszer rejtéjes módon valami barna körül vette őket, a sejthártya. Csillók es ostor segítségével mozogni kezdet. Ilyen helyvátóztatós tavat még a hetedhét tengeren túl sem lehetett látni.
A prokarióta sejt így jött létre. Egy kölcsönös barátság következtében jött lére a a prokarióta sejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése